A sikeres egyénekre jellemző, hogy többirányú érdeklődést mutatnak embertársaik iránt.
Tisztelik a személyiség méltóságát, és kapcsolataikban emberként kezelik a másik felet, nem
pedig gyalogosként a saját játszmájukban.
Elismerik, hogy mindenki Isten gyermeke, és olyan egyedülálló lény, akinek kijár a méltóság, és a tisztelet.
Pszichológiailag igazolt tény, hogy az önmagunk irányába megnyilvánuló érzelmeket, energia áramlatokat, mások tükörképében ismerhetjük fel. Ha valakit mélyebben megszeretünk, önmagunk is szerethetőbbé válunk. Az, aki úgy tartja, hogy a társak nem fontosak, önmagát sem becsüli, nem képes szeretni saját magát. Tehát a körülötte élőkhöz is így áll hozzá.
Az indokolatlan bűntudat egyik legjobban ismert módszere az, ha felhagyunk mások elítélésével. Nem ítélkezünk, az a Teremtő dolga. Ne a hibákat keressük, lássuk meg minden emberben a szépet és jót.
Hogyan szokhatok le az ítélkezésről? Kérdezhetnénk. Tekintsünk minden emberre lélekként. Ha ezt elhisszük, hogy mindenki egy lélek, saját maga választotta testét, és az életek óta fel nem dolgozott hibákat most próbálja kijavítani, akkor sokkal könnyebb lesz elfogadnunk a másikat. Könnyebb lesz elfogadni azt, miért néz ki úgy a teste, amilyennek kinéz, miért rendelkezik ilyen-olyan tulajdonságokkal stb.
A mások szeretete a sikeres emberek jellemző vonása, már csak azért is, mert a valóság tényéből táplálkoznak. Nem lehet őket gépként kezelni, puszta személyes eszközként ugráltatni, saját céljaink megvalósítása érdekében, önző hozzáállásunkkal.
Gondoljunk országunk hatalmaskodóira, akiknek szintén valamelyik életükben meg kell tanulniuk a sorsuk leckéit.
Törekedjünk arra, hogy őszinte szeretet és tisztelet ébredjen bennünk az emberek iránt, felismerve a Teremtés valódi igazságát.
Megismételhetetlen, egyedülálló, alkotó lények, tudatos teremtmények vagyunk. Vegyük a fáradságot és képzeljük bele magunkat mások érzelmeibe, örömükbe, bánatukba.
Próbáljuk átérezni vágyaikat, szükségleteiket, segítsünk elvárás nélkül, ahol tudunk.
A legfontosabb a gondolat, hogy mi is lehet a másikkal. Ha erre kíváncsiak vagyunk, akkor majd szellemi vagy a fizikai valóságban kapunk egy jelzést róla. Ennek megfelelően tudhatjuk, miben segíthetünk neki. Vagy személyesen kérdezzük meg, mire lenne szüksége. Lehet, hogy egy jó szóra, útbaigazításra.
Ha valaki nem fogadja el segítő kezünket, ne sértődjünk meg, akkor csak szeretetet és fényt küldjünk számára, majd ő igénye szerint fogadja az energiát.
Ne feledjük, ahogy bánunk másokkal, azt kapjuk vissza. Ezért nem mindegy, hogy mit gondolunk, miképp teljesedünk ki a családi és tágabb kapcsolatainkban, mert ez társadalmi méretekben is tükröződik.
Felhasznált irodalom: Maxwell Maltz Pszichokibernetika
Írta:Inci
