A karma fajtái

Karma:
Az ok-és okozat univerzális égi-törvénye. Minden tett következményekkel jár. A karma jót-és rosszat egyaránt vonhat maga után, természetesen tudjuk, hogy ez mind csak tapasztalás. A különböző szituációkból nyert és begyűjtött megélt információk, segítik a lélek fejlődését a felemelkedéshez. A földi egónk meg közben jót mosolyog és keresi a saját igazát.

A földön senki sem tevékenykedhet önmagában, ezért általában mindenkinek van egyéni-és csoportos elkötelezettsége, több életcikluson keresztül.

Karma fajtái:
Családi-házastársi:
Amikor a különböző korokban és életszituációkban az egymáshoz való elvárás nélküli szeretetkapcsolatokat nem teljesítjük ki, rosszul éljük meg. Ezért szerepcsere alkalmával újra próbáljuk a harmóniát felépíteni és együtt vagy külön visszatalálni Istenhez. / szex, vagyon, előző életbeli adósság stb./
Spirituális:
Emberpárként megnyilvánuló Istenség minőségének megtapasztalása a cél.
Dimenzió által összekötött párkapcsolatok.

Nemzeti karma:
Minden nemzetnek, országnak meg van a tulajdon karmája és Égi-védelmezője.
/országhatár őslakos, bevándorló, vallási-és szabadságjogok biztosításának kérdése stb./

Faji-karma:
A föld tükre és az Ég útmutatásai alapján.

Földrajzi karma:
Az Őselemek tükrében a szellemi segítők támogatásával.
Egy adott hely-város-falu, titkai spirituális hatásai a mai időkre vetítve.

A Földbolygó karmája:
A nagy-és kis idő ciklus, dimenzió ugrás.

Evolúció karma:
A test-lélek-szellem átalakulása és hatásai.

Karma sokféle létezik, csak egy-kettő került felsorolásra.
Sokan várjuk a változást, a boldogabb szebb új jövőt, mert úgy érezzük, az emberiség legnagyobb karmája, hogy a pénz szerepét a középpontba emelte, a Szeretet helyett.
Eltávolodott Istentől, és rombolja a Föld-és az emberek életét.

Itt az idő, hogy a Fény útját kövessük, és tudatosan cselekedjünk!

Mert az énhez való ragaszkodás karmát termel. Érezzük meg, hogy csakis karöltve, békével és szeretettel, a környezetünk védelmével léphetünk előre. Ismerjük végre fel, hogy fizikailag- és szellemileg is a Teremtéstörténet résztvevői vagyunk Isten jóságából.

Felhasznált irodalom: Dr.Hirosi Motojama- Karma és reinkarnáció
Írta: Inci

Elfogadás

A sikeres egyénekre jellemző, hogy többirányú érdeklődést mutatnak embertársaik iránt.

Tisztelik a személyiség méltóságát, és kapcsolataikban emberként kezelik a másik felet, nem

pedig gyalogosként a saját játszmájukban.

Elismerik, hogy mindenki Isten gyermeke, és olyan egyedülálló lény, akinek kijár a méltóság, és a tisztelet.

Pszichológiailag igazolt tény, hogy az önmagunk irányába megnyilvánuló érzelmeket, energia áramlatokat, mások tükörképében ismerhetjük fel. Ha valakit mélyebben megszeretünk, önmagunk is szerethetőbbé válunk. Az, aki úgy tartja, hogy a társak nem fontosak, önmagát sem becsüli, nem képes szeretni saját magát. Tehát a körülötte élőkhöz is így áll hozzá.

Az indokolatlan bűntudat egyik legjobban ismert módszere az, ha felhagyunk mások elítélésével. Nem ítélkezünk, az a Teremtő dolga. Ne a hibákat keressük, lássuk meg minden emberben a szépet és jót.

Hogyan szokhatok le az ítélkezésről? Kérdezhetnénk. Tekintsünk minden emberre lélekként. Ha ezt elhisszük, hogy mindenki egy lélek, saját maga választotta testét, és az életek óta fel nem dolgozott hibákat most próbálja kijavítani, akkor sokkal könnyebb lesz elfogadnunk a másikat. Könnyebb lesz elfogadni azt, miért néz ki úgy a teste, amilyennek kinéz, miért rendelkezik ilyen-olyan tulajdonságokkal stb.

A mások szeretete a sikeres emberek jellemző vonása, már csak azért is, mert a valóság tényéből táplálkoznak. Nem lehet őket gépként kezelni, puszta személyes eszközként ugráltatni, saját céljaink megvalósítása érdekében, önző hozzáállásunkkal.

Gondoljunk országunk hatalmaskodóira, akiknek szintén valamelyik életükben meg kell tanulniuk a sorsuk leckéit.

Törekedjünk arra, hogy őszinte szeretet és tisztelet ébredjen bennünk az emberek iránt, felismerve a Teremtés valódi igazságát.

Megismételhetetlen, egyedülálló, alkotó lények, tudatos teremtmények vagyunk. Vegyük a fáradságot és képzeljük bele magunkat mások érzelmeibe, örömükbe, bánatukba.

Próbáljuk átérezni vágyaikat, szükségleteiket, segítsünk elvárás nélkül, ahol tudunk.

A legfontosabb a gondolat, hogy mi is lehet a másikkal. Ha erre kíváncsiak vagyunk, akkor majd szellemi vagy a fizikai valóságban kapunk egy jelzést róla. Ennek megfelelően tudhatjuk, miben segíthetünk neki. Vagy személyesen kérdezzük meg, mire lenne szüksége. Lehet, hogy egy jó szóra, útbaigazításra.

Ha valaki nem fogadja el segítő kezünket, ne sértődjünk meg, akkor csak szeretetet és fényt küldjünk számára, majd ő igénye szerint fogadja az energiát.

Ne feledjük, ahogy bánunk másokkal, azt kapjuk vissza. Ezért nem mindegy, hogy mit gondolunk, miképp teljesedünk ki a családi és tágabb kapcsolatainkban, mert ez társadalmi méretekben is tükröződik.

Felhasznált irodalom: Maxwell Maltz Pszichokibernetika

Írta:Inci

Spirituális pályaválasztás-pályaorientációs tanácsadás

Amikor egy lélek elhatározza, hogy újra testet ölt, először is megtervezi a következő életét. Ezt a tervet nevezzük hálótervnek.
A lélek megtervezi, hogy milyen beállítottságú legyen az illető. Korábbi felhalmozott adósságaiból kifolyólag meghatározza, hogy a Föld, azaz a természet felé kell többet törlesztenie, így válik belőle
Kertész, állatkerti gondozó, zöld aktivista, gazdálkodó stb.
Ha inkább az emberek felé van több törleszteni valója, így választ humán pályát.
Orvos, gyógyító, masszőr, tanár, védőnő, idősgondozó, ápoló stb.
De amennyiben nem látjuk a hálótervünket, még van esélyünk ráérezni milyen munkát, foglalkozást találtunk ki magunknak megszületésünk előtt. Nagyon szerencsés az az ember, aki azt a munkát végezheti, amelyet eltervezett magának. Ugyanis ebben az esetben a legboldogabb. Hisz minden, ami megegyezik lelkünk vágyával, örömet okoz nekünk.

Igen ám, de megeshet, és sajnos milyen sokszor, hogy bármennyire vágytunk pályánk kezdetén valamire, nem volt lehetőségünk megvalósítani. Ez lehet az egyik ok, a másik pedig az, hogy olyan fiatalon és éretlenül kell elkezdenünk életünk aktív szakaszát, hogy mi magunk sem tudjuk, mivel is szeretnénk foglalkozni.

Azoknak, akik változtatni szeretnének, de nem tudják milyen pályán éreznék magukat a legjobban, ajánlom figyelmükbe a spirituális pályaorientációs tanácsadást. Ennek segítségével megtudhatjuk, hogy melyek azok a munkaterületek, melyeken jól érezné magát, illetve a hálótervben kijelölt feladatokat hol tudná a legoptimálisabban elvégezni. Ha érdekli, írjon e-mailt, vagy jelentkezzen itt

Tanácsadás fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

EGY PROVENCE-i NYARALÁS TÖRTÉNETE

Úti beszámoló egy kicsit másképp

Az élet nagy ajándéka, hogy idén augusztusban egy hetet tölthettem Dél-Franciaországban, Provence-ban.
Mindig is vágytam oda, amióta az eszemet tudom. Imádom a finom sajtokat, péksüteményeket és borokat. Hogy vajon miért? Ennek nagyon egyszerű a magyarázata.
Előző életemben francia voltam. Hát nem csoda, hogy vonzódom ahhoz a vidékhez és az ételeikhez. És persze ezek után az sem véletlen, hogy olyan általános iskolába és gimnáziumba jártam, ahol lehetőség adódott francia nyelvet tanulni. (Jelenleg 45 éves vagyok, tehát a 70-80-as években jártam iskolába. Az oroszon kívül nyelvet tanulni sem volt egyszerű dolog, nem ám franciát!)

Az idei évre anyagi okok miatt nem terveztünk komolyabb nyaralást, legfeljebb itthon egy hosszú hétvégét. De az sem volt biztos, hogy telik rá.
Hogy nyaralhattunk ezek után mégis Provence-ban? Hát a „véletlenek” úgy hozták, hogy.....


Egy júliusi estén csöngött a telefon. A legjobb barátnőm hívott, hogy szívesen látnának bennünket vacsorára szombaton, mert hiányzik már nekik egy jó kis beszélgetés velünk.
Azt tudnotok kell rólunk, hogy a mi barátságunk a gimnáziumban kezdődött, és mint később kderült, a kapcsolatunk sokkal régebbi keletű. Már életek óta ismerjük, csiszolgatjuk és segítjük egymást.
Persze elfogadtuk a meghívást.

A vacsora nagyon jól telt, sokat beszélgettünk, jót ettünk és jó borokat ittunk hozzá.
Egyszer csak váratlanul a barátnőm feltette a következő kérdést:

- Nincs kedvetek eljönni velünk Provence-ba augusztusban? A szállás ingyen van, mi mindenképpen megyünk, a kocsiba befértek. Örülnénk a társaságotoknak! Csak a kajára és a költőpénzre valót kell összeszednetek.

Igazából nem gondoltam, hogy ez a meghívás tényleg komoly. De a bogarat elültette a fülembe, hiszen olyan régóta vágytam már oda.

Otthon néhány nap múlva megkérdeztem a férjemet, hogy mit gondol erről a meghívásról.

- Menjünk!- volt a válasz, amin igencsak meglepődtem.
De kapva kaptam az alkalmon, és mielőtt még meggondolhatta volna magát, beindítottam a pénzszerző folyamatot.
Természetesen ki máshoz fordulhat az ember ilyen esetben, mint a szüleihez.

Anyukám közölte, hogy „éppen most” kap visszatérítést a távfűtőtől, és éppen annyit, amennyit kértünk, úgyhogy nem is kell visszaadni.
- Menjetek, éljetek a lehetőséggel! Ilyen nem adódik minden nap! – mondta.
Anyósom is szívesen adott az utazásra. Tehát a pénz is megvolt.

Aznap este felhívtam a barátnőmet:

- Komolyan gondoltátok a meghívást erre a francia útra?
- Hát persze!
- Akkor jövünk!
- Szuper! Akkor a részleteket majd megbeszéljük!

Úgy gondoltam, hogy a visszalévő néhány hetet a felkészülésnek szentelem. Elővettem a régi francia könyvemet, átnéztem a szükséges szavakat, kiírtam a legfontosabbakat. Aztán eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt egy jó barátomtól kaptam névnapomra egy könyvet, amit szégyenszemre azóta sem olvastam el. De tudtam, hogy most eljött az ideje. A címe: Egy év Provence-ban. Igaz, hogy húsz éve íródott, de az alapvető dolgok biztosan nem változtak, így nekiláttam. Voltak részek, amiket többször is elolvastam, és igyekeztem a fontos információkat elraktározni.
Az utazás előtti héten a fiúk megbeszélték az útvonalat, mi lányok azt, hogy mit vigyünk, és persze az indulás időpontját. Mindannyian lázasan készülődtünk és izgatottan vártuk az augusztus nyolcadikát.
És a ráhangolódás érdekében még egy dolgot megtettünk az utolsó napokban. Immár sokadszorra megnéztük egyik kedvenc filmünket. A címe: Bor, mámor, Provence. (Aki még nem látta, ajánlom figyelmébe, aki látta az tudja miért érdemes!) Mint kiderült a könyvnek, amiből a film készült ugyanaz az írója, mint a fent említett könyvnek.
Most már testileg - lelkileg felkészültünk az útra.
Hogy ezek után hogy sikerült az út? Azt majd hamarosan a folytatásban.

Írta: Anna