A csontrendszer az emberi szervezet élő, tartó szerkezete. Az ízületek teszik rugalmassá, hogy a koordinációs mozgást végre tudja hajtani, agyi vezérlés által. A mindennapi fizikai biztonságunkat a csont stabilitása és szilárdsága adja, melyet lelkünk előszeretettel felügyel. A gondolkodási és magatartási formánk, a megtett cselekedetek hatásai a szellemben letérképeződnek, s ha eltérést észlel, letérünk eredeti utunkról, ennek hatására figyelmeztető jelzéseket küld. Megbotlunk valamiben, megrándul a lábunk stb. Ez történt, de még mindig nem vesszük elég komolyan, no akkor jön a combnyaktörés, amit aztán végkép nem lehet eltusolni, valaminek vége, megváltozott a helyzet, a körülmény. Egy hosszabb kényszerpihenőre vagyunk ítélve, kiszolgáltatottan.Tüneti szinten, a gőg - önhittség: ”az öregség nem biztosíték a boldogsággal szemben”, nem veszünk tudomást arról, hogy eljárt felettünk az idő, fáradtak is lehetünk: áthágjuk saját korral járó határainkat, esetleg túl merész és vad fiatalos lépéseket teszünk, nem számolunk a veszély előfordulásával: még mindig a haladás megszállottjaiként viselkedünk.
”Váratlan” szituációban kialakul a csonttörés, amely lelkünk igen nyomatékos figyelmeztetése.
Az eset feldolgozása: Természetesen orvoshoz kell fordulnunk, és elfogadni a családunk és egyéb segítők gondoskodását, szeretetét. Legyünk tudatosabbak, tanuljunk fájdalmainkból. Óvatos léptekkel haladjunk nyugodtabban: a „lassan járj, tovább érsz” mottóját tartsuk szem előtt. A külső fiatalos élettől jobban határoljuk el magunkat. Fogadjuk el saját (élet) helyzetünket, ne akarjunk túl sokat. Életünk „megrajzolt” területén igazodjunk el, és az élet -mandalának megfelelően fogadjuk el feladatunkat. Nagy Anyaként és Nagy Apaként az öregség méltóságával és nyugalmával járjuk utunkat. Könnyítsük testi-lelki terheinket a „motorikus” területről.
A sorsunk meghatározó üzenete: merjünk lélekben nagy ugrásokkal előrehaladni, ahelyett hogy túl sokat követelnénk önmagunktól.
A probléma feloldása: A gőgös magatartásunkat szeretettel alakítsuk át alázatosságra. Legyünk nyugodtak, bizakodók, és szerények, megértők. Figyeljünk saját utunkra, ahelyett hogy ide-oda bóklásznánk, összpontosítsunk a lényegre.
Életünk harmadában, találjuk meg azokat az apró örömöket, elfoglaltságokat, melyek harmóniába hozzák napjainkat. Végül is soha nincs késő választ keresni, arra a gondolatra, hogy mi végből vagyunk e világon, eleget tettünk-e égi küldetésünknek, vagy túlságosan megmerevedtünk önmagunk problémáiban?
A pécsi Spirituális Idősek klubjában választ kaphatunk kérdéseinkre, akár konkrétan arra is miért lett combnyaktörésünk.
Felhasznált irodalom: Thorwald Dethlefsen Rüdiger Dahlke-- Út a teljességhez 1996.
Írta:Inci
