Combnyaktörés lelki háttere, oka

A csontrendszer az emberi szervezet élő, tartó szerkezete. Az ízületek teszik rugalmassá, hogy a koordinációs mozgást végre tudja hajtani, agyi vezérlés által. A mindennapi fizikai biztonságunkat a csont stabilitása és szilárdsága adja, melyet lelkünk előszeretettel felügyel. A gondolkodási és magatartási formánk, a megtett cselekedetek hatásai a szellemben letérképeződnek, s ha eltérést észlel, letérünk eredeti utunkról, ennek hatására figyelmeztető jelzéseket küld. Megbotlunk valamiben, megrándul a lábunk stb. Ez történt, de még mindig nem vesszük elég komolyan, no akkor jön a combnyaktörés, amit aztán végkép nem lehet eltusolni, valaminek vége, megváltozott a helyzet, a körülmény. Egy hosszabb kényszerpihenőre vagyunk ítélve, kiszolgáltatottan.

Tüneti szinten, a gőg - önhittség: ”az öregség nem biztosíték a boldogsággal szemben”, nem veszünk tudomást arról, hogy eljárt felettünk az idő, fáradtak is lehetünk: áthágjuk saját korral járó határainkat, esetleg túl merész és vad fiatalos lépéseket teszünk, nem számolunk a veszély előfordulásával: még mindig a haladás megszállottjaiként viselkedünk.
”Váratlan” szituációban kialakul a csonttörés, amely lelkünk igen nyomatékos figyelmeztetése.

Az eset feldolgozása: Természetesen orvoshoz kell fordulnunk, és elfogadni a családunk és egyéb segítők gondoskodását, szeretetét. Legyünk tudatosabbak, tanuljunk fájdalmainkból. Óvatos léptekkel haladjunk nyugodtabban: a „lassan járj, tovább érsz” mottóját tartsuk szem előtt. A külső fiatalos élettől jobban határoljuk el magunkat. Fogadjuk el saját (élet) helyzetünket, ne akarjunk túl sokat. Életünk „megrajzolt” területén igazodjunk el, és az élet -mandalának megfelelően fogadjuk el feladatunkat. Nagy Anyaként és Nagy Apaként az öregség méltóságával és nyugalmával járjuk utunkat. Könnyítsük testi-lelki terheinket a „motorikus” területről.

A sorsunk meghatározó üzenete: merjünk lélekben nagy ugrásokkal előrehaladni, ahelyett hogy túl sokat követelnénk önmagunktól.
A probléma feloldása: A gőgös magatartásunkat szeretettel alakítsuk át alázatosságra. Legyünk nyugodtak, bizakodók, és szerények, megértők. Figyeljünk saját utunkra, ahelyett hogy ide-oda bóklásznánk, összpontosítsunk a lényegre.
Életünk harmadában, találjuk meg azokat az apró örömöket, elfoglaltságokat, melyek harmóniába hozzák napjainkat. Végül is soha nincs késő választ keresni, arra a gondolatra, hogy mi végből vagyunk e világon, eleget tettünk-e égi küldetésünknek, vagy túlságosan megmerevedtünk önmagunk problémáiban?

A pécsi Spirituális Idősek klubjában választ kaphatunk kérdéseinkre, akár konkrétan arra is miért lett combnyaktörésünk.

Felhasznált irodalom: Thorwald Dethlefsen Rüdiger Dahlke-- Út a teljességhez 1996.
Írta:Inci

A betegség lelki okairól általában

Minden kultúrában, vallásban megtalálható a Teremtés-történetének elmélete. Az Örökkévalóságból a Végtelen Szeretet öléből, alászállt az ember a polaritás világába. Hozta magával az elszakadás félelmét, és ezt nevezhetjük az eredendő bűnnek.

Megkezdődött a Fény-és a Sötétség harca. Pont az elszakadás miatt, nehezen találja meg az ember az Egységet. Az aspektusokat meg kell ismerni, az ellentét – párokat felismerni és a tulajdonságokat átélni. Tűz-víz, fent-lent, nő-férfi, szeretet-gyűlölet stb. a látható ellentéteknél, fontosabb az, hogy az Ember szellemi lény, de testbe születve él.

Több élet karmikus tánca által kapjuk meg a jó és rossz cselekedeteink tanulságát. Átérezzük a most pillanatait, és állandóan új dolgokra vágyunk.

Amikor nem tiszteljük az Ég-törvényeit, és figyelmen kívül hagyjuk lelkünk óhaját, különböző nehézségek, megoldandó feladatok vagy akár betegségek várnak ránk. Amennyiben megkeressük problémáink gyökerét, a kiváltó okokat, és változtatunk rajtuk, úgy meggyógyulunk.

Előfordulhat tragikus szerencsétlenség, amikor inkább a halálba menekülünk. Nem is gondolunk arra, hogy a következő leszületéssel ismét visszatérnek azok a gondok hasonló formában.

A betegség elemzésekor, fontos a tudatos következetes felismerés. Fogadjuk el, mintha egy kedves barát szólna hozzánk, aki felhívja a figyelmünket a rossz lépésekre, a meg nem értett lélek-üzenetre. Mélyedjünk magunkba őszintén, keressük meg a helyes választ.

Ha már megértettük a kiváltó okot, fogadjuk el a gyógyulást, tegyünk meg mindent ennek érdekében. Ahogyan Jézus mondta: Meggyógyultál, Többé ne vétkezzél!
A szabad akaratunk, mindig kéznél van. Mi döntjük el, hogy a lélek vezet gondolatainkban, rábízzuk sorsunkat, vagy a karma leckéit akarjuk megtanulni.

A gyógyulás úgy fog bekövetkezni, ha szívünkben az élni akarást válasszuk. A hagyományos orvoslás a tüneteket enyhíti, még a természetes gyógymódok által az ember egész szervezete kerül harmóniába, a kettőt ötvözni volna a legjobb, s mindeközben keresni kell a betegség kiváltó okát. Imádság és meditáció útján is kaphatunk információt, egyesülhetünk a Fénnyel, ahol megszűnik a probléma.

Isten csodálatos világot teremtett, melyben minden betegségre megtaláljuk az alkalmas gyógynövényt, amivel enyhíthetjük-gyógyíthatjuk a bajokat, feltéve ha gondolkodás módunkon is változtatunk, és újra megtaláljuk az egység védelmét.

A konkrét betegségek lelki okairól itt olvashatsz többet.

Írta: Inci

Spirituális pályaválasztás-pályaorientációs tanácsadás

Amikor egy lélek elhatározza, hogy újra testet ölt, először is megtervezi a következő életét. Ezt a tervet nevezzük hálótervnek.
A lélek megtervezi, hogy milyen beállítottságú legyen az illető. Korábbi felhalmozott adósságaiból kifolyólag meghatározza, hogy a Föld, azaz a természet felé kell többet törlesztenie, így válik belőle
Kertész, állatkerti gondozó, zöld aktivista, gazdálkodó stb.
Ha inkább az emberek felé van több törleszteni valója, így választ humán pályát.
Orvos, gyógyító, masszőr, tanár, védőnő, idősgondozó, ápoló stb.
De amennyiben nem látjuk a hálótervünket, még van esélyünk ráérezni milyen munkát, foglalkozást találtunk ki magunknak megszületésünk előtt. Nagyon szerencsés az az ember, aki azt a munkát végezheti, amelyet eltervezett magának. Ugyanis ebben az esetben a legboldogabb. Hisz minden, ami megegyezik lelkünk vágyával, örömet okoz nekünk.

Igen ám, de megeshet, és sajnos milyen sokszor, hogy bármennyire vágytunk pályánk kezdetén valamire, nem volt lehetőségünk megvalósítani. Ez lehet az egyik ok, a másik pedig az, hogy olyan fiatalon és éretlenül kell elkezdenünk életünk aktív szakaszát, hogy mi magunk sem tudjuk, mivel is szeretnénk foglalkozni.

Azoknak, akik változtatni szeretnének, de nem tudják milyen pályán éreznék magukat a legjobban, ajánlom figyelmükbe a spirituális pályaorientációs tanácsadást. Ennek segítségével megtudhatjuk, hogy melyek azok a munkaterületek, melyeken jól érezné magát, illetve a hálótervben kijelölt feladatokat hol tudná a legoptimálisabban elvégezni. Ha érdekli, írjon e-mailt, vagy jelentkezzen itt

Tanácsadás fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

A jelen pillanat tudatos átélése

Belecsimpaszkodom a pillanatokba, és teljesen átélem a most pillanatát. Tudatosan koncentrálok arra, hogy minél több szép pillanatot éljek át a családommal. Ehhez az kell, hogy nap mint nap tudatosan kell koncentrálnom, hogy nem veszekszem, nem aggódok, illetve idegeskedem. Ezek fordítottjait keresem. Békesség van a szívemben, elfogadom a történéseket. Persze ezt a tudatosságot nem sikerül mindig fenn tartani. Azért is élünk itt a földön, hogy ha nem is sikerül mindig nyugodtnak maradnunk, de egyre többször és hosszabban tudjuk azt megtartani.
Olykor-olykor én is kiakadok, kiabálok, és kitörök. De ezzel nincs is baj, amennyiben hamarosan újra visszanyerem nyugalmamat.

A tudatos életben pont az a tudatosság, hogy ha ki is billenünk lelki békénkből, hamar visszaállunk, és később egyre ritkábban, és rövidebb ideig tart a kibillent állapotunk. S nem kényszerből törekszünk a tudatosságra, mert ez a divat, vagy mert mások elvárják tőlünk, hanem mert belső igényünk és késztetésünk van erre.

Mindennek örülök, elégedett vagyok magammal, családommal, az életemmel. Kiteljesedem abban, azzal, amit most teszek, és ami vagyok. Ehhez természetesen jókora tudatosság szükséges. Tudom, hogy honnan jöttem, hova tartok, mi a célom. Amíg kereső vagyok, és össze-vissza csámborgok, addig semmibe sem lehetek, vagy vagyok biztos. Felmerülnek bennem a kérdések: biztos, hogy jó helyen vagyok, ez az életcélom? Kérdések tömkelegével állok szemben.

Képmás

Atyám képmása vagyok.
Áldott vagyok az Úrban.
Jézus nevében meggyógyultam
Szűz Anyám elé leborultam.
Ha tiszta lesz a szívünk, nincs mitől félnünk.
A dimenziót egy-két szóból átlépjük.
Az átlényegülés előbb utolér, mint ahogy kérjük.
Nincs már sok idő hátra,
A csillaghajó itt horgonyoz a felhőkbe zárva.
Kérlek, jöjj a Fénybe,
Ne légy oly, gyáva.
Szíved jó, a kristálykapu már tárva.
Egy-két, három, négy,
Mindig azon tégy, hogy észen légy!

-Inci-

Ötven felett

A rengeteg munkának is határt kell szabni, 50 év felett már gondolhatunk a gyümölcsök beszedésére, valódi örömökre, értékes kapcsolatokra, illetve átalakítani és az égi küldetésünknek eleget tenni. Hiszen minden hajunk szála számon van tartva, minden embernek íródott feladata az Akashában. Érezzünk rá, beszéljük meg a szellemvilág képviselőivel vagy kérjünk segítséget beavatott személyektől. A régi dolgokról fokozatosan mondjunk le, kis lépésenként változtassunk a lehetőségekhez mérten, az újtól nem félve.
Alakítsuk át szokásainkat. A gondolat teremtő erejével engedjük be a változó lehetőségeket. Kényeztessük testünket-lelkünket, halljuk meg, mit szeretne a szellemünk. Számba kell venni fiatal éveink átalakulását, ehhez mérten megtalálni a hasznos elfoglaltságot. Önmagunk művelése, tanulás, gyógyítás, mások segítése, gyermekek szeretése, állatok védelme, életfeladatunk beteljesítése. Járjunk közösségbe, ahol feltöltődhetünk, meditálhatunk, új ismereteket szerezhetünk.
Legyen olyan időpont, amikor Isten és én a nappaliban lehetünk. Régóta várja ezt a percet, hogy segíthessen. Botlásainkkal együtt szeret, a legjobbat akarja nekünk. Hálával és köszönettel fogadjuk áldását.

A nap újra fel kél, életre hívja lelkünket, folyamatosan melengeti szívünket. Soha nem vagyunk egyedül minden pillanatban bízhatunk az égi vezetésben.
Inci