Fitoterápia
A szintetikus gyógyszerek megjelenését megelőzően a betegségek gyógyítását csak a természetben fellelhető anyagok és hatások segítségével lehetett megoldani, amiket az emberek saját vagy mások tényleges tapasztalatai alapján használtak. A népi gyógyászati megfigyelések voltak a modern gyógyászat alapjai, az alkalmazott gyógynövények pedig a gyógyszerkészítés alapanyagai. (A valamikori gyógynövények közül sokat ma is használunk, a fűszernövényeink jelentős része ugyanis a valamikor gyógynövény volt.) Sajnos, elveszett nagyon sok tárgyi tudás, mert amit mindenki ismert és alkalmazott, azt szájról szájra terjedt, szállt szülőről gyermekre, másrészt az alkalmazott módszerek nem voltak tudományosan kivizsgálva és megtámogatva. (A tojásfehérjét azért kell egy irányban keverve felverni, mert a peptidláncok így nem törnek össze. A felverés módját évszázadok óta ismerik, de csak a hatvanas években vették észre a tudományos magyarázatát.) Azok a gyógynövények, melyek időben az orvosok vagy gyógyszerészek látóterébe kerültek, és átestek a megfelelő kutatási folyamatokon, máig ismertek és használatban vannak, míg az elveszett ismereteket a fitoterápia próbálja újra felfedezni, továbbá rendszerezni a gyógynövényekhez kapcsolódó valamikori tudást.
A gyógynövény-terápia a betegségeket a különféle formákban felhasznált gyógynövényekkel gyógyítja. A terápiában résztvevő növényeket a beteg állapotának, tüneteinek és súlyának a figyelembevételével orvos vagy természetgyógyász írja elő. A homeopátiával ellentétben, ahol a hatóanyagot csak nagyon sok higítási folyamat után használjuk, a fitoterápia magasabb hatóanyagtartalommal, koncentrált formában alkalmazza a gyógynövényeket, vagy azok kivonatait. A készítmények a koncentráltság foka szerint osztályozhatók. Növekvő sorrendben: szuszpenzió, por, forrázat, tinktúra, folyékony kivonat, száraz kivonat.
A növényből felhasznált részt drognak nevezzük. Fontos, hogy mindig a megfelelő részt válasszuk, mert ugyanazon növény gyökerének, szárának, kérgének, levelének, virágjának vagy termésének más-más hatása lehet. A fitoterápia készítményeit különböző módokon használhatjuk fel: gőzöléssel, inhalálva, cseppenként vagy nagyobb mennyiségben elfogyasztva, masszázzsal, borogatásként, gargalizálással, vagy lemosóként. A házilag készített teákat, készítményeket hamar, 12-24 órán belül fel kell használni.
A szintetikus gyógyszerek megjelenését megelőzően a betegségek gyógyítását csak a természetben fellelhető anyagok és hatások segítségével lehetett megoldani, amiket az emberek saját vagy mások tényleges tapasztalatai alapján használtak. A népi gyógyászati megfigyelések voltak a modern gyógyászat alapjai, az alkalmazott gyógynövények pedig a gyógyszerkészítés alapanyagai. (A valamikori gyógynövények közül sokat ma is használunk, a fűszernövényeink jelentős része ugyanis a valamikor gyógynövény volt.) Sajnos, elveszett nagyon sok tárgyi tudás, mert amit mindenki ismert és alkalmazott, azt szájról szájra terjedt, szállt szülőről gyermekre, másrészt az alkalmazott módszerek nem voltak tudományosan kivizsgálva és megtámogatva. (A tojásfehérjét azért kell egy irányban keverve felverni, mert a peptidláncok így nem törnek össze. A felverés módját évszázadok óta ismerik, de csak a hatvanas években vették észre a tudományos magyarázatát.) Azok a gyógynövények, melyek időben az orvosok vagy gyógyszerészek látóterébe kerültek, és átestek a megfelelő kutatási folyamatokon, máig ismertek és használatban vannak, míg az elveszett ismereteket a fitoterápia próbálja újra felfedezni, továbbá rendszerezni a gyógynövényekhez kapcsolódó valamikori tudást.
A gyógynövény-terápia a betegségeket a különféle formákban felhasznált gyógynövényekkel gyógyítja. A terápiában résztvevő növényeket a beteg állapotának, tüneteinek és súlyának a figyelembevételével orvos vagy természetgyógyász írja elő. A homeopátiával ellentétben, ahol a hatóanyagot csak nagyon sok higítási folyamat után használjuk, a fitoterápia magasabb hatóanyagtartalommal, koncentrált formában alkalmazza a gyógynövényeket, vagy azok kivonatait. A készítmények a koncentráltság foka szerint osztályozhatók. Növekvő sorrendben: szuszpenzió, por, forrázat, tinktúra, folyékony kivonat, száraz kivonat.
A növényből felhasznált részt drognak nevezzük. Fontos, hogy mindig a megfelelő részt válasszuk, mert ugyanazon növény gyökerének, szárának, kérgének, levelének, virágjának vagy termésének más-más hatása lehet. A fitoterápia készítményeit különböző módokon használhatjuk fel: gőzöléssel, inhalálva, cseppenként vagy nagyobb mennyiségben elfogyasztva, masszázzsal, borogatásként, gargalizálással, vagy lemosóként. A házilag készített teákat, készítményeket hamar, 12-24 órán belül fel kell használni.
Bach-virágterápia
Dr. Edward Bach brit orvos kapcsolatot talált a virágok és az ő saját érzelmi és fiziológiás állapota között. Kutatásai során 38 virág és fa és az egészséget károsító érzelmi alapkonfliktusok között talált párhuzamot. Bach szerint a terápia során használt virágok hatására megszűnik az az érzelmi zűrzavar, ami az adott betegség kialakulásáért felelős, a beteg megtalálja saját lelki harmóniáját.
A gyógykészítményekhez a virágzásuk teljében leszedett virágokat tiszta vízbe kell tenni, néhány óra alatt elkészül a virágelixír, melyet cseppenként kell elfogyasztani. Ellenjavallata nem ismert.
Dr. Edward Bach brit orvos kapcsolatot talált a virágok és az ő saját érzelmi és fiziológiás állapota között. Kutatásai során 38 virág és fa és az egészséget károsító érzelmi alapkonfliktusok között talált párhuzamot. Bach szerint a terápia során használt virágok hatására megszűnik az az érzelmi zűrzavar, ami az adott betegség kialakulásáért felelős, a beteg megtalálja saját lelki harmóniáját.
A gyógykészítményekhez a virágzásuk teljében leszedett virágokat tiszta vízbe kell tenni, néhány óra alatt elkészül a virágelixír, melyet cseppenként kell elfogyasztani. Ellenjavallata nem ismert.
Összeállította: Anna
Kép forrása: internet
Kép forrása: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése