Fitoterápia
A szintetikus gyógyszerek megjelenését megelőzően a betegségek gyógyítását csak a természetben fellelhető anyagok és hatások segítségével lehetett megoldani, amiket az emberek saját vagy mások tényleges tapasztalatai alapján használtak. A népi gyógyászati megfigyelések voltak a modern gyógyászat alapjai, az alkalmazott gyógynövények pedig a gyógyszerkészítés alapanyagai. (A valamikori gyógynövények közül sokat ma is használunk, a fűszernövényeink jelentős része ugyanis a valamikor gyógynövény volt.) Sajnos, elveszett nagyon sok tárgyi tudás, mert amit mindenki ismert és alkalmazott, azt szájról szájra terjedt, szállt szülőről gyermekre, másrészt az alkalmazott módszerek nem voltak tudományosan kivizsgálva és megtámogatva. (A tojásfehérjét azért kell egy irányban keverve felverni, mert a peptidláncok így nem törnek össze. A felverés módját évszázadok óta ismerik, de csak a hatvanas években vették észre a tudományos magyarázatát.) Azok a gyógynövények, melyek időben az orvosok vagy gyógyszerészek látóterébe kerültek, és átestek a megfelelő kutatási folyamatokon, máig ismertek és használatban vannak, míg az elveszett ismereteket a fitoterápia próbálja újra felfedezni, továbbá rendszerezni a gyógynövényekhez kapcsolódó valamikori tudást.
A gyógynövény-terápia a betegségeket a különféle formákban felhasznált gyógynövényekkel gyógyítja. A terápiában résztvevő növényeket a beteg állapotának, tüneteinek és súlyának a figyelembevételével orvos vagy természetgyógyász írja elő. A homeopátiával ellentétben, ahol a hatóanyagot csak nagyon sok higítási folyamat után használjuk, a fitoterápia magasabb hatóanyagtartalommal, koncentrált formában alkalmazza a gyógynövényeket, vagy azok kivonatait. A készítmények a koncentráltság foka szerint osztályozhatók. Növekvő sorrendben: szuszpenzió, por, forrázat, tinktúra, folyékony kivonat, száraz kivonat.
A növényből felhasznált részt drognak nevezzük. Fontos, hogy mindig a megfelelő részt válasszuk, mert ugyanazon növény gyökerének, szárának, kérgének, levelének, virágjának vagy termésének más-más hatása lehet. A fitoterápia készítményeit különböző módokon használhatjuk fel: gőzöléssel, inhalálva, cseppenként vagy nagyobb mennyiségben elfogyasztva, masszázzsal, borogatásként, gargalizálással, vagy lemosóként. A házilag készített teákat, készítményeket hamar, 12-24 órán belül fel kell használni.
Begyűjtés
Ha valaki jól tájékozódik a növények között, megfelelő gyakorlata van az azonosításukban, és ismeri a gyógynövények hatásait és felhasználási módjaikat, megpróbálkozhat önálló begyűjtésükkel. Ehhez olyan területe keressen, ahol a növény állati és emberi szennyeződés (gyárak, műtrágya, közlekedés) nélkül él. Csak egészséges növényeket vagy növényi részeket gyűjtsünk, annak gyűjtési szabályai szerint. Ha nem célunk a növény gyökerének a hazavitele, hagyjuk azt sértetlenül, így a növény könnyebben regenerálódik, vagy újra kihajt. Mindig csak annyit gyűjtsünk, amennyire valóban szükségünk van: a frissen felhasználandó növényekből 2-3 napra valót, a szárított vagy egyéb módon feldolgozandókból meg egy szezonra valót. A begyűjtött növényt ne mossuk meg, a szennyeződésektől rázással, kefével, vagy a szennyezett, sérült rész levágásával tisztítsuk meg.
Minden növényi rész begyűjtésének van ideális időpontja: amikor a növény a célzott hatóanyagból a legtöbbet, ugyanakkor rárakódott nedvességből a legkevesebbet tartalmazza. A gyökér, a gumó és a hagyma gyűjtése ősszel történik, a növény pihenőidőszakának elején. A virágos hajtásvéget és a levelet tavasszal, a növekedési időszak közepén szedjük le. A virág reggel, a harmat felszáradása után, de még a forró, szárító napsugárzás előtt gyűjtendő, míg a termés és a mag a virágzás után. Semmiképpen sem álljunk neki csak úgy gyűjtögetni, ha nem értünk hozzá. Bízzuk szakemberre, mert előfordul, hogy a gyógyító növényt a mérgezőtöl nagyon nehéz megkülönböztetni.
A szintetikus gyógyszerek megjelenését megelőzően a betegségek gyógyítását csak a természetben fellelhető anyagok és hatások segítségével lehetett megoldani, amiket az emberek saját vagy mások tényleges tapasztalatai alapján használtak. A népi gyógyászati megfigyelések voltak a modern gyógyászat alapjai, az alkalmazott gyógynövények pedig a gyógyszerkészítés alapanyagai. (A valamikori gyógynövények közül sokat ma is használunk, a fűszernövényeink jelentős része ugyanis a valamikor gyógynövény volt.) Sajnos, elveszett nagyon sok tárgyi tudás, mert amit mindenki ismert és alkalmazott, azt szájról szájra terjedt, szállt szülőről gyermekre, másrészt az alkalmazott módszerek nem voltak tudományosan kivizsgálva és megtámogatva. (A tojásfehérjét azért kell egy irányban keverve felverni, mert a peptidláncok így nem törnek össze. A felverés módját évszázadok óta ismerik, de csak a hatvanas években vették észre a tudományos magyarázatát.) Azok a gyógynövények, melyek időben az orvosok vagy gyógyszerészek látóterébe kerültek, és átestek a megfelelő kutatási folyamatokon, máig ismertek és használatban vannak, míg az elveszett ismereteket a fitoterápia próbálja újra felfedezni, továbbá rendszerezni a gyógynövényekhez kapcsolódó valamikori tudást.
A gyógynövény-terápia a betegségeket a különféle formákban felhasznált gyógynövényekkel gyógyítja. A terápiában résztvevő növényeket a beteg állapotának, tüneteinek és súlyának a figyelembevételével orvos vagy természetgyógyász írja elő. A homeopátiával ellentétben, ahol a hatóanyagot csak nagyon sok higítási folyamat után használjuk, a fitoterápia magasabb hatóanyagtartalommal, koncentrált formában alkalmazza a gyógynövényeket, vagy azok kivonatait. A készítmények a koncentráltság foka szerint osztályozhatók. Növekvő sorrendben: szuszpenzió, por, forrázat, tinktúra, folyékony kivonat, száraz kivonat.
A növényből felhasznált részt drognak nevezzük. Fontos, hogy mindig a megfelelő részt válasszuk, mert ugyanazon növény gyökerének, szárának, kérgének, levelének, virágjának vagy termésének más-más hatása lehet. A fitoterápia készítményeit különböző módokon használhatjuk fel: gőzöléssel, inhalálva, cseppenként vagy nagyobb mennyiségben elfogyasztva, masszázzsal, borogatásként, gargalizálással, vagy lemosóként. A házilag készített teákat, készítményeket hamar, 12-24 órán belül fel kell használni.
Begyűjtés
Ha valaki jól tájékozódik a növények között, megfelelő gyakorlata van az azonosításukban, és ismeri a gyógynövények hatásait és felhasználási módjaikat, megpróbálkozhat önálló begyűjtésükkel. Ehhez olyan területe keressen, ahol a növény állati és emberi szennyeződés (gyárak, műtrágya, közlekedés) nélkül él. Csak egészséges növényeket vagy növényi részeket gyűjtsünk, annak gyűjtési szabályai szerint. Ha nem célunk a növény gyökerének a hazavitele, hagyjuk azt sértetlenül, így a növény könnyebben regenerálódik, vagy újra kihajt. Mindig csak annyit gyűjtsünk, amennyire valóban szükségünk van: a frissen felhasználandó növényekből 2-3 napra valót, a szárított vagy egyéb módon feldolgozandókból meg egy szezonra valót. A begyűjtött növényt ne mossuk meg, a szennyeződésektől rázással, kefével, vagy a szennyezett, sérült rész levágásával tisztítsuk meg.
Minden növényi rész begyűjtésének van ideális időpontja: amikor a növény a célzott hatóanyagból a legtöbbet, ugyanakkor rárakódott nedvességből a legkevesebbet tartalmazza. A gyökér, a gumó és a hagyma gyűjtése ősszel történik, a növény pihenőidőszakának elején. A virágos hajtásvéget és a levelet tavasszal, a növekedési időszak közepén szedjük le. A virág reggel, a harmat felszáradása után, de még a forró, szárító napsugárzás előtt gyűjtendő, míg a termés és a mag a virágzás után. Semmiképpen sem álljunk neki csak úgy gyűjtögetni, ha nem értünk hozzá. Bízzuk szakemberre, mert előfordul, hogy a gyógyító növényt a mérgezőtöl nagyon nehéz megkülönböztetni.
Összeállította: Anna
Kép forrása: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése