Minden kultúrában megtalálható az elmúlás megemlékezés ünnepe. Elhunyt szeretteink, ismerőseink jutnak eszünkbe. Tisztelettel adózunk a Szentek áldozatosságának, valamennyi elment léleknek, akik az emberiségért haltak meg, azokért kikre már, senki nem gondol. Hagyományainkhoz híven, virágokkal megszépítjük a sírokat, gyertyát és mécsest gyújtunk. Elcsendesedünk legbelül, és újra könnyeket hullajtunk, az elmúlt együtt töltött időket sajnáljuk. Megnyugvással és elfogadással szellemben tudjuk, aki már Istennél kötött ki a legjobb helyen van. Betegsége, bánata meggyógyult. Az égbe szállt lélek pihenhet, mérlegelheti befejezett életét. A következő leszületésen gondolkodik. Tanul a felsőbb világban, és készíti élettervét. Mérlegel számos körülményt. Hova, kihez, miért akar újra születni. Mi lesz a küldetése. A sors akkor a legjobb, amikor éljük. Végtelen tapasztalások sorozata, ok-okozat csodálatos karmikus tánc. Fáradhatatlanul az Egység a középpont felé igyekszünk. Testünket megtisztítva, lelkünket fényesítve, szellemünket Istenhez emelve.
Inci
Inci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése