Fitoterápia
A szintetikus gyógyszerek megjelenését megelőzően a betegségek gyógyítását csak a természetben fellelhető anyagok és hatások segítségével lehetett megoldani, amiket az emberek saját vagy mások tényleges tapasztalatai alapján használtak. A népi gyógyászati megfigyelések voltak a modern gyógyászat alapjai, az alkalmazott gyógynövények pedig a gyógyszerkészítés alapanyagai. (A valamikori gyógynövények közül sokat ma is használunk, a fűszernövényeink jelentős része ugyanis a valamikor gyógynövény volt.) Sajnos, elveszett nagyon sok tárgyi tudás, mert amit mindenki ismert és alkalmazott, azt szájról szájra terjedt, szállt szülőről gyermekre, másrészt az alkalmazott módszerek nem voltak tudományosan kivizsgálva és megtámogatva. (A tojásfehérjét azért kell egy irányban keverve felverni, mert a peptidláncok így nem törnek össze. A felverés módját évszázadok óta ismerik, de csak a hatvanas években vették észre a tudományos magyarázatát.) Azok a gyógynövények, melyek időben az orvosok vagy gyógyszerészek látóterébe kerültek, és átestek a megfelelő kutatási folyamatokon, máig ismertek és használatban vannak, míg az elveszett ismereteket a fitoterápia próbálja újra felfedezni, továbbá rendszerezni a gyógynövényekhez kapcsolódó valamikori tudást.
A gyógynövény-terápia a betegségeket a különféle formákban felhasznált gyógynövényekkel gyógyítja. A terápiában résztvevő növényeket a beteg állapotának, tüneteinek és súlyának a figyelembevételével orvos vagy természetgyógyász írja elő. A homeopátiával ellentétben, ahol a hatóanyagot csak nagyon sok higítási folyamat után használjuk, a fitoterápia magasabb hatóanyagtartalommal, koncentrált formában alkalmazza a gyógynövényeket, vagy azok kivonatait. A készítmények a koncentráltság foka szerint osztályozhatók. Növekvő sorrendben: szuszpenzió, por, forrázat, tinktúra, folyékony kivonat, száraz kivonat.
A növényből felhasznált részt drognak nevezzük. Fontos, hogy mindig a megfelelő részt válasszuk, mert ugyanazon növény gyökerének, szárának, kérgének, levelének, virágjának vagy termésének más-más hatása lehet. A fitoterápia készítményeit különböző módokon használhatjuk fel: gőzöléssel, inhalálva, cseppenként vagy nagyobb mennyiségben elfogyasztva, masszázzsal, borogatásként, gargalizálással, vagy lemosóként. A házilag készített teákat, készítményeket hamar, 12-24 órán belül fel kell használni.
Iparilag előállított szilárd formák:
-Egész növény: a gyógyszertárakban vagy gyógynövény-szaküzletekben kaphatók egyféle növényt vagy több keverékét tartalmazó készítmények. Keverékben nem lehet több 10 féle növénynél. A csomagolásnak tartalmaznia kell a növény nevét, használati utasítást, OGYI-engedély-számot.
-Por: a növény szárítást követően készül, por alakban vagy kapszulában kerül forgalomba.
-Száraz kivonat: a növény kivonatának porított vagy szárított formája, általában kapszulában.
Iparilag előállított folyékony formák:
-Szuszpenzió: a friss növényt fagyasztják, finomra törik, majd alkohollal és vízzel keverik.
-Tinktúra: a friss vagy száraz növényt alkoholban áztatják, általában 1 rész növényhez 10 rész oldószert adva. Homeopátiás készítményekhez is használják.
-Cseppek: a növények alkoholos oldatának lepárlásával nyerik.
-Glicerines áztatás: lásd gemmoterápia
-Illóolajok: lásd aromaterápia.
Házi készítmények -gyógyteák: ált. egy kávéskanálnyi (kb. 5 gr) növény kell egy csésze teához
-Áztatás: szobahőmérsékletű vízben 0,5 – 4 órán át hagyjuk ázni a növényt
-Digerálás (kimosás): áztatás meleg, de nem forró vízben
-Forrázás: öntsünk forró vizet a szárított növényre, majd növénytől függően hagyjuk benne ázni 0,5-10 percig.
-Főzet: 5-20 gr növényt tegyünk 1 liter vízbe, forraljuk fel, és főzzük a növényt 15-30 percig. Ez a módszer a kemény növényi részek esetén ajánlott, pl. kéreg, fás részek.
A szintetikus gyógyszerek megjelenését megelőzően a betegségek gyógyítását csak a természetben fellelhető anyagok és hatások segítségével lehetett megoldani, amiket az emberek saját vagy mások tényleges tapasztalatai alapján használtak. A népi gyógyászati megfigyelések voltak a modern gyógyászat alapjai, az alkalmazott gyógynövények pedig a gyógyszerkészítés alapanyagai. (A valamikori gyógynövények közül sokat ma is használunk, a fűszernövényeink jelentős része ugyanis a valamikor gyógynövény volt.) Sajnos, elveszett nagyon sok tárgyi tudás, mert amit mindenki ismert és alkalmazott, azt szájról szájra terjedt, szállt szülőről gyermekre, másrészt az alkalmazott módszerek nem voltak tudományosan kivizsgálva és megtámogatva. (A tojásfehérjét azért kell egy irányban keverve felverni, mert a peptidláncok így nem törnek össze. A felverés módját évszázadok óta ismerik, de csak a hatvanas években vették észre a tudományos magyarázatát.) Azok a gyógynövények, melyek időben az orvosok vagy gyógyszerészek látóterébe kerültek, és átestek a megfelelő kutatási folyamatokon, máig ismertek és használatban vannak, míg az elveszett ismereteket a fitoterápia próbálja újra felfedezni, továbbá rendszerezni a gyógynövényekhez kapcsolódó valamikori tudást.
A gyógynövény-terápia a betegségeket a különféle formákban felhasznált gyógynövényekkel gyógyítja. A terápiában résztvevő növényeket a beteg állapotának, tüneteinek és súlyának a figyelembevételével orvos vagy természetgyógyász írja elő. A homeopátiával ellentétben, ahol a hatóanyagot csak nagyon sok higítási folyamat után használjuk, a fitoterápia magasabb hatóanyagtartalommal, koncentrált formában alkalmazza a gyógynövényeket, vagy azok kivonatait. A készítmények a koncentráltság foka szerint osztályozhatók. Növekvő sorrendben: szuszpenzió, por, forrázat, tinktúra, folyékony kivonat, száraz kivonat.
A növényből felhasznált részt drognak nevezzük. Fontos, hogy mindig a megfelelő részt válasszuk, mert ugyanazon növény gyökerének, szárának, kérgének, levelének, virágjának vagy termésének más-más hatása lehet. A fitoterápia készítményeit különböző módokon használhatjuk fel: gőzöléssel, inhalálva, cseppenként vagy nagyobb mennyiségben elfogyasztva, masszázzsal, borogatásként, gargalizálással, vagy lemosóként. A házilag készített teákat, készítményeket hamar, 12-24 órán belül fel kell használni.
Iparilag előállított szilárd formák:
-Egész növény: a gyógyszertárakban vagy gyógynövény-szaküzletekben kaphatók egyféle növényt vagy több keverékét tartalmazó készítmények. Keverékben nem lehet több 10 féle növénynél. A csomagolásnak tartalmaznia kell a növény nevét, használati utasítást, OGYI-engedély-számot.
-Por: a növény szárítást követően készül, por alakban vagy kapszulában kerül forgalomba.
-Száraz kivonat: a növény kivonatának porított vagy szárított formája, általában kapszulában.
Iparilag előállított folyékony formák:
-Szuszpenzió: a friss növényt fagyasztják, finomra törik, majd alkohollal és vízzel keverik.
-Tinktúra: a friss vagy száraz növényt alkoholban áztatják, általában 1 rész növényhez 10 rész oldószert adva. Homeopátiás készítményekhez is használják.
-Cseppek: a növények alkoholos oldatának lepárlásával nyerik.
-Glicerines áztatás: lásd gemmoterápia
-Illóolajok: lásd aromaterápia.
Házi készítmények -gyógyteák: ált. egy kávéskanálnyi (kb. 5 gr) növény kell egy csésze teához
-Áztatás: szobahőmérsékletű vízben 0,5 – 4 órán át hagyjuk ázni a növényt
-Digerálás (kimosás): áztatás meleg, de nem forró vízben
-Forrázás: öntsünk forró vizet a szárított növényre, majd növénytől függően hagyjuk benne ázni 0,5-10 percig.
-Főzet: 5-20 gr növényt tegyünk 1 liter vízbe, forraljuk fel, és főzzük a növényt 15-30 percig. Ez a módszer a kemény növényi részek esetén ajánlott, pl. kéreg, fás részek.
Összeállította: Anna
Kép forrása: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése