A nagyik életük folyamán nagyon sok bölcsességet-tapasztalatot gyűjtenek össze, s mint védőangyalok kiárasztják szeretteikre – ismerőseikre. Az evolúciós fejlődésből is rendelkeznek az ősi tudás képességével, amit a szívükben, sejtjeikben őriznek.
Van, amikor ez a kedveskedés megértésre talál, s néha „elvész”, átalakul az éterben.
Minden családban, társadalomban, a probléma egyik forrása a kommunikáció hiánya lehet.
Tágabb értelemben, az élő és élettelen világ legáltalánosabb sajátossága az információ átadás.
Létrejöhetnek az érzéseink, gondolataink által, szóban, írásban vagy jelekkel juttathatjuk el másokhoz. A technikai eszközök segítik a gyors áramlást, de a mamik ezek nélkül is tudják, hogy a körülöttük élők, hogy vannak, hisz az arcok elváltozásáról olvasnak, nagyon jól működik a telepatikus képességük.
Ha megakadna a kommunikáció, a részletek szintjén, az emberi kapcsolatok működésképtelenek lennének, zavar állna be a tágabb térben is. Ezért egy őszinte, igaz beszélgetés, megoldás gyógyír lehet betegségre, vagy bármilyen hatalmas problémára. Megértésben, összefogásban lakozik az erő.
A nagyik legtöbbször a szeretet nyelvét használják, ritkán élnek a bántalmazás eszközével.
Összetartják a családot, besegítenek a háztartási munkákba. Főznek, mosnak, vasalnak,
oltalmazzák az unokákat, betegség idején gyógyító kezeik által megnyugszanak a gyermekek, s ha kell a postára is elszaladnak, vagy kertet gondoznak, és még esetleg főállásban dolgoznak.
Amikor az édes kis csemeték palacsintát vagy zserbót kérnek, varázslatos egyszerűséggel tárul a terülj-terül asztalkára a meglepetés. Nincs, amit a mamák el ne tudnának intézni. Konfliktus esetekben, vagy örömteli pillanatokban, mint a harag, félelem, undor, öröm, meglepetés, fordulat helyzetekben, az arany középút szabályait alkalmazzák. A haragos indulat negatív vetületét pozitívvá alakítják, elsimítják a viszályokat, és megbocsátanak a papáknak, ha későn jönnek haza.
A számítógép rejtelmeibe is bekukkantanak. Gyermekeik segítségével megtanulják az új kommunikációs eszközök használatát, hogy szeretteiket láthassák-hallhassák, hogy legyőzzék a távolságokat.
A legszebb pillanat a nagyi életében, amikor unokájával a karjában, rózsafüzérrel a kezében, imáját suttogja a Teremtő fülébe, családtagokra áldást kérve és a világ összes bajára gyógyírt remélve. Hisz ő a legbölcsebb e kis közösségben, s tudja, hogy nem csak a fizikai világban élhetünk a kommunikáció lehetőségével. Kutathatjuk a csillagos égbolt titkait is, megláthatjuk és felismerhetjük a tündöklő aranynap fényében a múltunkat-jelenünket, érezhetjük az új energia áramlatokat, és együtt emelkedhetünk fel a Földdel az új színtérre. Ehhez nem kell mást tenni, mint szívük szavát tudatosan meghallani, és átadni magunkat az egyetemes intelligencia, szellemi fényének. Fejünket édes mamánk vállára hajtva, köszönetet mondani: jóságukért, a soha el nem múló gondoskodásért, egész lényükért, hogy ebben az inkarnációban velünk tartanak.
Addig köszöntsük édesanyánkat-nagyinkat, amíg élvezhetjük a fizikai szinten jelenlétüket, és mutassuk ki irántuk érzett, hálánkat és végtelen szeretetünket.
Amennyiben fájó emlékként tudnak csak számunkra megjelenni, gyújtsunk egy szál gyertyát, és idézzük fel arcukat a tündöklő fényben, gondolatban öleljük át őket, szívünk minden szeretetével.
Kívánom áldásként, hogy szeretet költözzék a lelkekbe, és megbékélés az emberi fejekbe, adja az Isten, hogy így legyen!
Írta: Inci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése