Hétköznapi nyelven szólva a gyertya egy tárgy és eszköz, amit megalkotója formába öntött.
Ha mélyebb szinten vizsgálódunk, benne van szíve-lelke gondolata, és ez adja megjelenési alakját.
Lehetnek hasonlatosak és nagyon eltérőek.
Gyönyörködhetünk szépségében, a fizikai valóságban, de spirituális szinten is megjelenhet szimbólumként. Az emberek általában akkor használják a gyertyát, amikor nincs áram, vagy szükségből. Neves alkalmakkor az ünnepi asztal díszítő elemeként.
Tragédia, temetés-gyász esetén, amikor egy szeretett személy eltávozik, kialszik élete lángja.
Meditáció alkalmával, égi-utazáshoz. Készülhetnek személyes felhasználásra, vagy gyógyításhoz, illetve dísztárgyként funkcionálnak.
A mi csodálatos Földünk az élők és holtak lakhelye. A Mindenszentek ünnepe, az átváltozás, a fénnyé alakulás a földi ruhánk letétele. Továbbá felkészülés, a következő új életre.
Rendezzük el a mindennapi ide-oda forgó tennivalóinkat, hogy legyen kellő időnk elhunyt hozzátartozóink, ismerőseink emlékhelyeit meglátogatni, mécsest gyújtani, virággal díszíteni.
Amikor az adott helyen tiszteletünket tesszük, és szívünkből emlékezünk rájuk, csak ezzel az érzéssel foglalkozzunk. Nem baj, ha magunkban beszélünk az elhunytak lelkéhez, hiszen az évfordulóra megérkeznek saját sírjukhoz. Meséljük el, hogy milyen változások történtek az itt
maradt családtagok életében. Ha eljött az idő és úgy érezzük, hogy az elhunyt is megnyugodott és elfogadta a találkozás örömét, kérjük meg, hogy távozzon vissza a fénybe az égi-helyére. Előfordulhat, hogy mégsem tudunk a béke állapotában feloldódni. Ekkor kérjünk bocsánatot, mert még rendezendő ügyünk lehet a megboldogult felé.
A temetőből kifelé jövet, ha mélységes fáradság vagy izgatottság lesz úrrá rajtunk, lehet, hogy
hozzánk szegődött egy földhözragadt lélek, aki nem tudott átmenni a szellemi-birodalomba.
Ezzel kapcsolatosan kérjünk spirituális tanítóktól segítséget, akik átvezetik az itt maradt lelkeket a mennyek országába.
Én is felkeresem édes szüleim, mamám-és papám sírjait, valamint férjem családjából is sokan eltávoztak már. Munkatársak, barátok, ismerősök kik az éter útjait járják.
Soha nem felejtem őket, több év eltelte után is hiányoznak még, örök szeretettel gondolok rájuk.
Jó, hogy adja a Teremtő a kegyelmet, az emlékezési képességet, és a soha el nem múló szeretet lehetőségét, az újrakezdés szépségét.
Az én személyes szimbólumom a gyertya-fénye, mely számomra Krisztust jeleníti meg.
Az egyik mécsest érte gyújtom, mert Ő az én tanítom, gyógyítom, megváltóm!
Lágy szellő simogassa a holtak lelkét, aranyfény gyógyítsa az élők szívét.
Áldás és békesség legyen végre a Földön, hogy a jóakaratú emberek egysége létrejöjjön.
Írta: Inci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése