2011. aug. 25.

Álmomban Szűzanya





Már ébredeztem, de még félig alvó állapotban voltam, teljes éber tudatban. Felkelni azonban nem volt erőm. Elvarázsolt a pirkadó égbolt. A csillagok között egy titokzatos nagy tejfehér ablakot láttam, szélesre tárva, melyből hatalmas szivárvány fényáradat ömlött felém.
Rabul ejtette szívemet, csak őt tudtam nézni. A mennyei királynénk, drága Szűzanyánk jött el hozzám. Szellemben térdre borultam, miközben fizikailag egy mozdulatlan test voltam.
Örömtől, boldogságtól és a meghatódottságtól könnyem tengerében csak sírtam. Teljes egyesülést éreztem a mindenséggel, és leírhatatlan igaz, tiszta szeretetet. Édesanyám közelségét és védelmét, ahogy apró gyerekkoromban.
Ébredés után valami olyan gondolat maradt meg bennem, mintha azt súgta volna Mária, hogy imádkozzak a lelkek üdvösségéért, s valami fénypalástot kaptam a hátamra.
Később átszaladtam a barátnőmék családjához, ahol négy gyermek él, és elmeséltem a Csodát!
Kértem őket segítsenek lerajzolni álmom. Szűzanya égszínkék palástban, fején csillagokból korona. Karján a kis Jézussal.
Hófehér és rózsaszín fény ölelte át őket, csodálatosak mint egy költemény.
Az a nap egy ünnep lett az életemben, megtörtek a negatív energiák hatásai.
Azóta bármi is történhet, mindegy ki mit mond, én tudom, hogy védve és áldva vagyok!



Írta: Inci

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése