2012. okt. 25.

Átkelés a hét kapun: a Lélek lent és fent


A lélek folyamatosan keresi-kutatja önmagát, állandó utazásban van és magában foglalja az
átalakulás csíráját. A jövő reménye a jelen magvaiból fejlődik, csak tőlünk függ, hogy
megengedjük-e, hogy kicsírázzon, s azután öntözzük és ápoljuk-e, míg virágba borul és termést hoz.
Mint ahogy a mag is magában foglalja az egész növény láthatatlan képletét: gyökér-szár-levél,
rügy-gyümölcs, úgy mi is magunkban hordozzuk annak lenyomatát, amivé válhatunk.
Ha egyszer elindulunk ezen a lelki úton, nem lehet visszafordulni. Választani és dönteni kell, úgy fizikai szinten és szellemi téren is.
Ha nem fogadjuk el az élet kihívásait, nem élhetjük át a teljesség szentségét.
A sorsunk menetében váltakoznak a pozitív és negatív megtapasztalások, és így tudunk előre
haladni. Egyszer nevetünk, máskor sírunk.
Amikor életünk jól alakul, természetesnek vesszük, azt gondoljuk, nekünk ez jár.
Rossz dolgok bekövetkezésekor, lehangolódunk, elszomorodunk, tanácstalanok leszünk.
Pedig, ha igazán belegondolunk, az elmúlás a halál is a természetes folyamatokhoz tartozik, a világ
ősi rendjében.
Ha a felmerülő problémákkal képtelenek vagyunk megbirkózni, betegségekbe menekülünk, melyek
arra szólítanak fel minket, hogy szembesüljünk sötét oldalunkkal, az alvilági utazásban.
Öleljük át eddig el nem fogadott sötét felünket, így felismerhetjük, hogy szeretettel minden
elfogadható-megbocsátható, és az árnyék is, a fény felé fordul és megújulhat életünk.

Átkelés a hét kapun: Inanna – Ereshkigal mítoszának tükrében

Mind a hét kapunál, melyen Inanna királynőnek át kell kelnie, hogy elérjen sötét, félelmetes nővéréhez, fel kell áldoznia valamit, ami a fenti világban elfoglalt magas rangját szimbolizálja.
Koronáját-nyakláncát, mellvédőjét – aranygyűrűjét, lazúrkő jogarát- aranypalástját, hogy végül
meztelenül álljon nővére elé.
Nekünk is a belső létünk hét kapuján kell átkelnünk, mielőtt elérnénk az alvilág által képviselt transzperszonális szintet. E belső portálok mindegyikénél fel kell ismernünk bizonyos tulajdonságunkat és le kell mondanunk róla, hogy nemesedhessen lelkünk-szellemünk.

Az aranykapu: Átkelésével elengedjük a tekintélyhez -és hatalomhoz való vágyunkat.
A pénzhez és anyagi javakhoz való kötődésünket. Ahogy Inanna is feladta jogarát és más fenséges
tárgyait. Egyéniségünket a Magasabb Erők felé fordítjuk, hogy életünk igaz célját megleljük.

Az ezüstkapu: Ezen állomásnál feladjuk életünk testi aspektusához való ragaszkodását.
Itt felhagyunk azzal is, hogy mások szükségleteit elégítsük ki.
Ez az a „töréspont”, amely lehetővé teszi, hogy csak a saját életünket éljük, és ne várjuk el, hogy mások gondoskodjanak rólunk. Ez az a hely ahol elhatározzuk, hogy ezentúl teljes mértékben felelősséget vállalunk önmagunkért. Megértjük, hogy meg kell tanulnunk saját igényeinket kielégíteni. Az ezüstkapu, minden régi elvesztését jelenti, hogy behozhassuk az újat, és tudatosan
nem várjuk el, hogy csak jó történjék velünk. Ha megértjük és el tudjuk fogadni ezt a helyzetet,
megindulhat az átalakulás és győzedelmeskedhetünk.

A higanykapu: Itt fel kell adnunk az intellektus iránti ragaszkodásunkat, és felismerjük szellemi
mivoltunk sokszínűségét. A zsarnokságot is tova engedjük szívünkből. A racionalitásunkat
felváltja, egy holisztikus egység szemlélet. Egyre jobban vágyódunk a természetfeletti dolgok
megismerésére, az angyalok közelségére.

A rézkapu: Szívesen adjuk oda öncélú díszítő ékszereinket, törekszünk igazi énünk megismerésére.
Felismerjük, hogy az igazi szeretet a szívünk mélyéből fakad.

A vaskapu: Ennél az útszakasznál, elhagyjuk a negatív szokásainkat, agressziót - leigázást, új
emberré formáljuk önmagunkat, aki képes békésen cselekedni. Behívjuk életünkbe a megértő
harmonikus egyensúlyt.

Az ónkapu: Ekkor feladjuk az ember alkotta törvényektől való függésünket és tudatosan felismerjük, hogy a Szentség-törvényei hatalmasabbak. A földi igazság több oldalú.

Az ólomkapu: Az utolsó állomás és egyben a legnehezebb, és a legszebb.
Ennél a kapunál magához az élethez való ragaszkodásunkat adjuk fel, és megnyugvással-békével
elfogadjuk. Elköszönünk a Karma-urától, aki önfegyelemre tanított és segítette sorsunkat, és
kézen fogva Őrangyalunkkal átlépünk a Fénybe, drága Teremtőnk ölébe, és pihenünk kicsit,
szellemiskolába járunk, majd ismét vágyakozunk kiugrani a Térbe.


Minden földi-ciklus előtt tervet készítünk, amely tartalmazza az alternatívákat: mely kultúrába,
kihez, és miért érkezünk..stb, Lehetőségünk azonban mindig van, hogy jobbá-szebbé tegyük
életünk, és jól végrehajtsuk küldetésünket. Tudatára ébredjünk test-lélek-szellem egységére,
hogy a teljesség részei vagyunk, részt veszünk a Teremtésben.



Felhasznált irodalom: M.J. Abadie: Gyógyító lelki táplálék

Írta: Inci

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése